Súlyos, megrendült és elszánt hangulat uralkodott azon az eseményen, melyet Nagy Dávid, a Kétfarkú Kutya Párt aktivistája hívott össze. A felszólalók nem csupán a gyermekbántalmazás áldozataira emlékeztek, hanem egyenesen a 35 évnyi politikai kudarcért és semmittevésért érzett szégyent és lelkiismeret-furdalást fejezték ki. Az alapvető érzelem az volt, hogy a közvélemény nem maradhat közömbös, mert ez nem „mások baja, hanem a közös tragédiánk”.
Nagy Dávid beszédében élesen bírálta azokat a politikusokat, akik csak akkor vállalnak felelősséget, ha sikerük van, vagy amikor nincs más lehetőség, mint lemondani. Kifejtette, hogy a jó politikus soha nem tudja 100%-ban elérni a célját, tele van szorongással, és nap mint nap falakba ütközik, de ettől még cselekszik. Hangsúlyozta, ha az ellopott milliárdokra saját pénzünkként tekintünk, akkor az anyátlan, apátlan gyerekekre is sajátunkként kell tekintenünk, akikért senki sem áll ki [1, 2].
Felszólalt Kazinci Krisztina, a 22. kerület önkormányzati képviselője is, aki a helyi, bántalmazási ügyek feltárásán dolgozik, de a nyilvánosság közönyén újra és újra kudarcot vall [3].
A rendezvény fő üzenete a személyes és politikai felelősségvállalás volt. Nagy Dávid szerint a fókusz nem maradhat egy-egy kiemelt bűnös személyén, mert ha csak egy személy lemondatásával oldja meg a hatalom az ügyet (hasonlóan Novák Katalinhoz), akkor minden, amiért küzdenek, el fog veszni [4]. A gyermekvédelmi rendszer nem működik, és egy rosszul elsült családi tragédia bárkit öt lépéssel közelebb hozhat a nem működő rendszerhez, mint szeretné [4, 5].
Az esemény fénypontja a 15 perc néma csend volt, amelyet Nagy Dávid kért a résztvevőktől [6]. Ez a különleges, passzívnak tűnő, de mélyen aktív fellépés a gondolkodásra és a gyermekvédelmi problémákhoz fűződő személyes kapcsolat megtalálására szolgált [5, 7]. A cél, hogy ha a hatalom a szót nem hallja meg, akkor hallja meg a csendet, üzenve ezzel, hogy „vége lesz, elég volt” [7].
Az esemény rávilágított: a gyermekvédelem hiányosságai ellen a cselekvést azonnal el kell kezdeni, mert a gyerekek nem várhatnak a következő kormányváltásig [6].