Hadházy Ákos demonstrációja a Mikszáth Kálmán téren ért véget, ahol a kutatási szabadság védelmében álltak ki.
A demonstráció a Matild Palota elől indult, és végül a Mikszáth Kálmán térre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elé vonult, ahol egy szolidaritási akcióhoz csatlakoztak. A hangulatot a kitartás és a dac jellemezte: a tömeg folyamatosan skandálta a "nem hagyjuk abba" rigmust. A Mikszáth Kálmán téren a tér szépen megtelt.
A korábbi tüntetések egyik szónoka, Gimpel Tamás megköszönte Hadházy Ákosnak és a szervezőknek, valamint a jelenlévő kemény magnak, hogy kitartanak. Elismerte ugyanakkor, hogy a kormány nyomásgyakorlását célzó, úgynevezett technofasiszta törvények (átláthatósági törvény, vagy a büntetések leülését megakadályozó törvény) ügyében az ellenzéki társadalom kudarcot vallott. Ennek ellenére hangsúlyozta, hogy a tüntetések továbbra is létfontosságúak: fenn kell tartani a „parazsat”, hogy ha a hatalom újabb aljas lépést tenne a diktatúra felé, a láng fellobbanhasson.
A Mikszáth Kálmán téri kiállás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem azon oktatói mellett zajlott, akiket elbocsátottak vagy fegyelmi eljárás alá vontak LMBTQ-témájú tanulmányok miatt.
A demonstráció célpontjának megváltozása (eredetileg az Igazságügyi Minisztérium helyett a Mikszáth Kálmán tér) jelezte a gyors reagálást az aktuális politikai eseményekre. A vonulás során a tüntetők elfoglalták a zebrát, és énekeltek hazafias dalokat (többek között a "Kossuth Lajos azt üzente" és a "Szózat" hangzott el), ezzel téve láthatóvá tiltakozásukat a közlekedők számára.
A Mikszáth Kálmán téren a felszólalók egyértelműen a tudományos és oktatási szabadság korlátozásának megszüntetését és Birher Nándor dékán lemondását követelték. Bár Gimpel Tamás bejelentette, hogy a technofasiszta törvények visszavonása már nem tűnik reális követelésnek, a tüntetések tiltakozás formájában hétről hétre folytatódnak az elnyomó hatalommal szemben.